| Subject: folyt. köv. |
Author:
LoviGabi
|
[
Next Thread |
Previous Thread |
Next Message |
Previous Message
]
Date Posted: 04:14:57 10/29/99 Fri
Na szóval, újra...
A sztároknál maradva: sajna látni a magyar zeneipar, mint olyan dolog; elkorcsosul (ezzel biztos nem mondok újat :). Mert itt újabban elsősorban a külföld majmolása zajlik, vegyük például a standard és nyilvánvaló tényeket: a 3-5 fős fió/lányzenekarokat...
Nekem egy győri látogatás alkalmával végig kellett hallgatnom (a házigazda által) a ShyGys [de lehet hogy Biző Boys, nem tudom; egykutya] teljes albumát. Ha már megjártátok a poklot... iszonyatos a "szöveg": semmitmondó de egyben a lényeges (mármint kinek mi az) részek ki vannak hangsúlyozva jól /"Tetszel nekem, úúú, bébi; ma kellesz nekem..."/, célirányosan a megcélzott réteg számára vannak írva a "dalok" (ehh... Ákos után már csak idézőjelet használhatok e fogalomra); egyszerű primitívségükkel könnyen emészthetővé válnak számukra. Akik persze minden "fellépésre" ("koncert"-nek bajosan hívnám...) elmennek és megőrülnek a kockás hasú lengő ingben ugráló Adoniszoktól. S az egészről persze, üvölt a mesterkéltség.
Mikor meghallottam hogy Kozsó új "terve" egy rockzenekar lenne ezzel a szisztémával, nagyon jót röhögtem; aztán elszomorodtam, hogy ezt tényleg komolyan akarja gondolni. Mert ugye kis hazánkban azért a sikeres rockzenészek teljesen más módon állnak össze, keletkeznek; nem pedig úgy hogy pl. "most akkor tegyünk ide egy hosszúhajú basszert, majd egy whiskytől rekedt hangú szőrös mellét lelkesen mutogaató énekest" stb.
(A sztárok mint emberek) Mezőtúron pl. egy egyszerű rockfesztivál volt, ahol azért [relatíve eléggé] ismert zenekarok léptek fel, akik tudtak hétköznapi módon viselkedni. Máig nem felejtem el pl. a VHK énekesét, aki VBK-t iszogatott a sörsátorban, míg a zenekar fellépése előtt részükre rendezgették át a színpadot. Vagy a FreshFabrik tagjait látni itt-ott a területen. S nem haraptak, mikor az ember odament hozzájuk és közvetlenkedett egy kicsit.
Vagy egy kicsit ismertebb zenekar: az Apocalyptica. A Trafó-beli koncertjük után lenn voltak az étteremben és szabadon oda lehetett menni autogrammért (sajna angolul és/vagy finnül nem tudok :)), nem volt senki aki megakadályozott benne.
Ákosnál maradva ennél a kérdésben: igen, ő már elért valamit; sajnos, ennek a hátrányaival is szembesülnie kell. Pl. a túlbuzgó rajongókkal, akik nem egyszerűen egy zenészt, egy embert látnak őbenne, hanem sokkal többet akarnak: istenítik, magasztalják, Őt tekintik mindenüknek. S ez (ha én lennék Ákos helyében) engem is erősen zavarna. Ha egyszer sztár lennék, akkor is szeretnék ugyanolyan emberként járni-kelni az emberek között... sajna ez Ákos esetében nem mindig járható út.
Ehhez kapcsolódó élményem: a nyári turné időszakában volt. Állok a Jagelló úton a 112-es busz megállójában, s a Kongresszusi központ parkolójában állt a turnébusz. Ákos és egy páran (plusz WWalton secusok) flangáltak erre-arra; kedvelt művészünk drapp bermudanaciban volt látható. Emberi vonásokkal.
Én csak ezt látom, figyelem benne. S ezt kedvelem őbenne. Az embert.
Várjuk a hozzászólásokat :)
LoviGabi
[
Next Thread |
Previous Thread |
Next Message |
Previous Message
]
| |
Feedback: 