| Subject: az én filmem kész |
Author:
Laslow
|
[
Next Thread |
Previous Thread |
Next Message |
Previous Message
]
Date Posted: 16:28:32 10/28/99 Thu
Hello!
Ez a Szívtipró gimi! Sokan elítélik ezt a sorozatot, azt mondván, hogy rosszra neveli a diákságot, meg teljesen más rendszert mutat be az idehazaitól. Meg volt az az eset is ugye, mikor néhány fiatal csináltak valami hülyeséget az iskolájukban és utána azt mondták, ebból a filmből merítették az ötletet. Hát, vannak ilyenek, nem mondom. De ezekben az esetkben a probléma szerintem mélyebben gyökeredzik, a film max. csak felszínre hozhatta azt, aminek úgyis fel kellett egyszer törnie.
És most az óda: A szereplők! Igazi emberek, kidolgozott viselkedésűek, fejlődőképesek, nem sablonfigurák. Bár ez alapvetően szükséges is egy ilyen filmhez. Hisz ez a sorozat tényleg él(t). A sikere pedig a stílusban, a jellemek nagyságában, tisztaságában rejtőzik. Gondoljunk csak az iskola rémére, Peter Riversre. Mit meg nem adnék ha olyan lehetnék, mint ő a filmben! Az élete nem egy leányálom, ő mégis kitört, a tanárainak, a barátainak a segítségével. Vagy vegyük Boltont. Ő Rivers kilépésével került előtérbe. Ránézel és azt mondod: nem kell a társadalomba. De a szíve! Hatalmas! Együttérzett a nyomorékkal, segített neki és nem letiporta. Csodálandó egyéniség. Itt van Katherina is. Egy lány sok rossz tulajdonsággal, de mégis... alapvetően nem rossz ő sem! Ha jó hozzá a világ, ha barátok eszik körül, ha minden összejön neki, akkor jó. ha megbánt valakit, akkor megbánja.
Idealizált jellemek mindannyian, a való világban nem léteznek. Legalábbis alig-alig megtalálhatóak. Mindenki olyan kicsinyes, mindenkiről annyira elmondható, hogy "a világból csak a sajátod érdekel" és önmegunkról is persze. Ők mégis felül bírtak kerekedni és ezért tisztelni kell őket, nagyon. Persze csak filmbéli alakok ők, ez nem elfelejtendő.
De tudjátok mit mondok? Én minden héten úgy vártam ezt a filmet, mint semmi egyebet, ha mégis elmulasztottam néha 1-1 részt, azt alig-alig bocsájtottam meg magamnak és...
...mikor néztem a filmet rámtört az a bizonyos boldogság-érzet, melyről az előbb írtam és megmaradt utána is. Furcsa, különös hangulat. Alkotásra ösztönző, élvezendő.
Olyan, mint téli estén kinézni a buszból útban hazafelé és látni a mindent belepő havat, az emberek lassú mozgását, a világ tökéletes rendjét...
Mivel szerintem alig-alig érthető, hogymiről írok és a Szívtipró gimiről is sikerült kb a mondanivalóm kis töredékét leírni, hát abbahagyom.
Még 1 megjegyzés: van egy sorozat jelenleg is a TV-ben, a Dawson és a haverok. A múlt héten láttam 1 részét. Arról szólt, hogy kb 5-en be voltak zárva tanítás után a suliban és pár közös órát kellett eltölteniük. És megszerették, meglátták egymásban az embert. És nekem nagyon tetszett és végre nem 25 perc volt a rész, nem volt összecsapva, hanem úgy éreztem, mindent beletettek a film készítői, amit akartak. Nekem nagyon tetszett. Utána rögtön írtam is (ld. alkotói vágy).
Hát, ez is van:)
Na bye.
Mára télleg ennyi.
Laslow
[
Next Thread |
Previous Thread |
Next Message |
Previous Message
]
| |
Feedback: 