| Subject: Hadd írjak én is ide valamit :) |
Author:
LoviGabi
|
[
Next Thread |
Previous Thread |
Next Message |
Previous Message
]
Date Posted: 17:04:15 10/28/99 Thu
Ez egy illen nap...
Olvasgatom Laslow írásait és tetszik nekem ez a hely.
Az hogy vannak köztünk még emberek. Akik képesek bármiről írni, magukat adni, embernek látszani. Nem félnek attól hogy valaki emiatt más (inkább negatív) módon ítéli meg őket, mint ahogy nem kéne.
Én jelenleg boldog vagyok. Felettébb. Mint soha még talán ezalatt a 25 év alatt amit lassan eltöltöttem e világon(?) , néha mozgalmasan, nééha unalmas-depressziósan. Megtaláltam azt a gyémántot, akinek jó érzés a fényében fürdeni...
Amúgy már megszüntettem azt a lapot, aminek hatására Voy létrehozta ezt az oldalt. Rájöttem hogy azért érdemes néha elkövetni a listán dolgokat, amit pár ember kedvéért teszek s nem a többi hallgatag, inaktív ismeretlenért.
Most viszont nehéz időszakok jönnek. Munka, éjszaka újra. Pedig hogy el akartam jönni arról az istenverte helyről. El is fogok, csak a sulinak legyen vége 2 év alatt. Aztán keresek egy jó munkahelyet, tanfolyamot; s több időt akarok fordítani a kedvesemre és a szeretteimre (barátokra, ismerősökre).
(Sorozatok a TV-ben) Ez egy konstruktív hozzászólás lesz: a szobámban hálistennek nincs TV, így nem vagyok ezáltal fertőzve. Igaz, néha vannak jó műsorok, általában más ajánlja őket s olyankor (bízva az illető ízlésében) meg is nézem őket (már ha tudom). De meg bírok lenni TV nélkül...
(Netfüggőség) Óh, hálás téma. Én nem tudom hogy az vagyok -e. Lehet, végülis; egy csomó barátot, embert és kapcsolatot ismertem meg itt... olyankor visszagondolok a legelejére, 97 decemberére, amikor be-bejárogattam egy rendszergazda ismerősömhöz, s elkezdtem lelkesen tanulmányozni a linuxot (netezésre más alternatíva nem volt ugyanis :) S ráérő időmben hálát adok ezért a Sorsnak.
Vissza az elejére. Szóval, a net -talán- egy kicsit torzít(hat) az ember személyiségén. Amikor már a legközelebbi ismerősödről csak a nickje és az email cím az, amit fontosnak vélsz tudni; akkor már ott gond van szerintem...
Én nagyon sok emberrel beszélgettem, akikkel nem is találkoztam irl (s van olyan akivel gyaníthatóan nem is fogok, pl. egy ismerősöm Kanadából), de megbíznak bennem és bármiről el lehet velük beszélgetni s nem csak a számítógép meg a net a központja ezen dumcsiknak.
Sajna ismerek olyat aki nem tud élni nélküle már, lassan fizikai függőséget jelent számára ha nem lehet ott az ircen...
De ha itt vagyunk a netnél, mint olyan; itt van a "szép új világ" is, a VR. Pár év és a kisgyerkőcök már nem mennek le a játszótérre hintázni, libikókázni, homokvárat építeni; hanem Quake szerű VR-világokban egymást ölik majd "az utolsó vérig".
S eltúnnek a könyvek, könyvtárak is. Pedig milyen jó dolog is az, az ember egy könyvvel elvonul egy csendes zugba és olvas...
(Haiku) Ez egy verselési forma. Lehet benne szépeket alkotni csak körülményes; én azért probálkozok. Néha versikék írogatásával is...
Egy ember sétál
az őszi napsütésben.
Szerelmes lélek.
No, egyenlőre ennyi az, ami most elmei túlcsordulás következményeként idevetült :)
LoviGabi
[
Next Thread |
Previous Thread |
Next Message |
Previous Message
]
| |
Feedback: 